Előhang és a múzsa segítségül hívása:
https://www.youtube.com/watch?v=XyLyyngVBuE
Van itt mit tupírozni.
Elsőként a hangulatomat próbáltam. Több okból is leült kicsit. Egyrészt, azért ennek a várakozásnak még annyira nem látszik a vége, hogy a teleologikus európai gondolkodónak sztoikussá vagy buddhistává kell válnia, ha hosszú távon is károsodás nélkül szeretné elviselni. Másrészt lassan már felfedeztük a felfedeznivalókat, bejártuk a bejárnivalókat, ennél többet most még nem nagyon tudunk kihozni a helyszínből. Majd, ha lesz tartózkodási engedélyünk, újabb távlatok nyílnak.
Másrészt a hajamat kéne:p A hijab alatt annyira lelapul, hogy amikor leveszem magamról a fekete fejfedőt, egy szopott gombóc néz vissza a tükörből. Nem tudom, a helyieknél ez hogy megy, de az én vékony szálú hajamat akár naponta kétszer moshatnám, hogy valahogy kinézzen.
A harmadik az a dolog, amit feltupíroztam, pedig nem kellett volna. Nem volt érdemes ennyi energiát fektetni az ügybe, amit az előző posztban említettem.
Inkább megpróbálom tömöríteni az utóbbi két nap eseményeit.
Kicsit talán fáradunk (beszéljek a magam nevében: kicsit talán fáradok), de napi egynél többször nem megyek el itthonról. Nem elsősorban a meleg miatt, hanem a beöltözés, meg a járdátlan porban tobzódás miatt. Bár, ha pozitívan gondolkodom, be kell lássam: a hijab védelmet nyújt a por, a szagok nagy része és a legyek ellen is, nem csak a kíváncsi tekintetek ellen:)
Csütörtökön elmentünk a közeli Mobili ügynökséghez, megpróbáltunk telefont intézni magunknak. Egy nagyon kedves, angolul is jól beszélő fiatalember fogadott bennünket (a telefonszámát a januáriaktól kaptuk, és az időpontot előre megbeszéltük). Gyanúsan hamar elrendeztünk mindent, 5 percbe sem került. Hogy ne legyen annyira szép a történet, a SIM-kártyákat csak kedden fogjuk megkapni. Addig pedig még sok homok lepereg a sivatagban.
Az ügynökség mellett található a DÉLI ábécé. Na jó, ezt csak mi nevezzük így, DELI-ként van anyakönyvezve. Ez egy jól felszerelt élelmiszerbolt, némi háztartási eszközzel és illatszerrel feltupírozva. Hurrá, nem kell a Pandáig gyalogolni! BREAKING: van itt egy szuper lakberendezési bolt is, ma fedeztük fel, holnap majd tárgyalom.
Beszabadultam, vettem zöldségeket (padlizsánt, répát, bébikukoricát /nem konzervet!/ és zöldbabot), némi csirkemellet, és őrölt koriandert (otthon mindig kínlódok, mert csak egészet lehet kapni). A fejemben már kész volt a recept, így egy kis üveg olívaolajat és egy citromot is beszereztem. Ja, és végre vettem sót. A nagyobb beruházásokat (liszt, cukor) még mindig halogatom, mert ha költözni kell, nem tudom hová elcsomagolni a dolgokat.
Gyalog tényleg öt perc a hazaút, még csomagokkal is, ez délután negyed négy körül nem egy hátrány. Frissen-fürgén nekiláttam főzni. Megtisztítottam, feldaraboltam a zöldségeket, erre az időre a csirkemellet besóztam és koriandert szórtam rá. Utána először a mellet raktam az otthonról magammal hozott, amúgy Judittól ajándékba kapott hotpotba (Csavardi Samunak csak egy kis bográcsra futotta, ugye: https://www.youtube.com/watch?v=fYiCPmwOV4A), majd a zöldségek és egy pici citromhéj is került az edénybe. Még egy kis só és koriander, aztán a párolás. A végén egy fél citrom levét is hozzáadtam a raguhoz.
A nappalit átalakítottam ebédlővé: két személyre terítettem, és Katit vendégül láttam. Azt állította, hogy ízlett neki a főztöm. Bizonyságul másnap délben is vállalta, hogy velem ebédel, mert még két adagnyi maradt is. Ezért hittem neki:) Én nagyon élveztem a főzést és a vendégséget is, remélem, ő sem bánta:)
Pénteken azt figyeltem meg, hogy az imák mintha hosszabb ideig tartanának, rövidebb szünetekkel. Valahogy a müezzin is jobban belead apait-anyait. Gondoltam, fel kéne venni, jó lenne otthon csengőhangnak a mobilra:) "Allahu akbar" - hallanám a buszon, amikor felhívtok:)
Pénteken elvileg zárva vannak a boltok. De hallga csak, Semjén Zsolt és Harrach Péter!: a déli ima után már kinyitnak, és este van a legnagyobb piacnap! Szigorúan a családi élet védelmében, természetesen. (Off: a nagyon katolikus Dublinban vasárnap délben nyitnak a boltok, hogy a család együtt tudjon menni a vasárnap délelőtti misére.)
Immár akklimatizálódva, mi is este fél nyolckor vágtunk neki a bazárnak. Volt ott minden: abayabolt abayabolt hátán, alumíniumedények minden elképzelhető méretben, mint a matrjoskák, csak nem egymásban, hanem egymás tetejére állítva, alul az 50 literes (kuszkuszfőző, "Szorgos népünk győzni fog!"), legfelül a háromdecis rántáskavaró. Aranyboltok hegyekben. Illatszerboltok, amelyekben fűszereket is árulnak, ezek nagyobb részét fel sem ismertem. Itt találkoztam az első papírbolttal, találtunk cérnát, mécsest, szőnyeget, és csillogóbbnál csillogóbb selymeket, tüllöket strasszokkal kirakva, mint az Ezeregyéjszaka meséiben.
A képhez sajnos az is hozzátartozik, hogy sok a koldus a bazárban, és nem éreztem magam túl komfortosan, amikor a karomat kocogtatták kétpercenként, hogy ők éhesek. Ki is menekültem a fedett részből hamarosan. És akkor olyat láttam, hogy nem fogjátok elhinni: a Toldi-képzőbe jutottam, azt hiszem! Pici, vékony utcagyerekek, ha nem is malomkővel hajigáltak, minden esetre a böhöm utcai kőhengereket (gondolom, ezek akadályoznák meg, hogy autókkal be lehessen hajtani) elborogatták, azokkal gurigáztak, és a tetejükön egyensúlyozva görögtek jobbra-balra a téren. Sajnálom, de nem mertem fényképezni. Tanúkkal tudom bizonyítani az állításomat, mással nem:(
Meg kell mondjam két óra elég is volt erre a kavalkádra. Annál könnyebben indultunk haza, mert kiderült, hogy Kati és én is a szállodában felejtettük a pénztárcánkat, így nem volt túl nagy kísértés a költésre.
Nem tudom, feltűnt-e nektek, de gyakorlatilag itt más szórakozási lehetőség, mint a vásárlás, nemigen akad, legalábbis nők számára. Férfiaknak ott van még a sport, meg a kávéház, valamint a hatszori ima, ami társas tevékenységnek sem utolsó. Még nem jöttem rá, mit csinál itt egy olyan nő, aki nem "shopaholic".
A változatosság kedvéért ma is mentem boltba, de csak élelmiszerért és vízért.
Amúgy, amikor nem netezek és nem olvasok, a StarTrek Deep Space Nine epizódjait kezdtem nézni. Bár nagy treki vagyok, ezt a sorozatot valahogy nem kedveltem. Eddig. Elég érdekes epizódoktól fosztottam meg magam, úgy tűnik. És szakirodalomnak sem rossz a jelen helyzetemre, hiszen két bolygó kultúrája is kábé annyira lehet eltérő, mint a mi keresztény beidegződéseink az ittenitől.
Kövessétek ti is az elsődleges irányelvet: az újonnan megismert fajok belső ügyeibe kerüljük a beavatkozást!
Fogok egy sétapálcát...
https://www.youtube.com/watch?v=qpi6n5KeiQs
