Kedveseim!

Most mindenki készülődik, senkinek nincs ideje blogot olvasni. Így röviden, ezzel a verssel szeretnék mindenkinek, akit otthon kellett hagynom, nagy-nagy szeretettel

békés, meghitt, szeretetteljes karácsonyt

kívánni.

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában,

Mint egy fehérlő, csendes álom,

Úgy vonult el a komoly karaván.

És elől ment a három.

A sziklás föld mogorván és kopáron

Feküdt el lábaik alatt.

Méltóságos sora a száz tevének

A harmaton halkan haladt.

És mintha fehér árnyak lengenének,

Úgy vonult végig a fehér sereg

A völgyön, ahol nem nőttek virágok,

S a városon, ahol az emberek

Nem virrasztottak és nem énekeltek.

S ahol nem látta őket senki sem.

És így suhant el csendesen

Életre éledt vágya Napkeletnek

Az ezredéves éjszakán.

Ama csillag után.

És megnyugtatásul, íme a bizonyíték, hogy nem maradtunk beigli nélkül:

(A beiglit Éva sütötte, aki januárban érkezett, és már egy villában lakik. Talán húsvétra mi is sütünk.) (U.i.: Mák itt sincs, nemcsak Finnországban. Beérjük a dióssal.)