Ma pihenőnap volt, amit szigorúan betartottam: igaz, éjjel négykor hajtottam álomra a fejem, de délig aludtam (nem, nem zavar a müezzin, nem is hallom). Kényelmesen reggeliztem (datolyát és tejet), aztán teáztam, netezgettem.

Erről eszembe jutott, hogy néhány alapvető dolgot leírjak, mert például én ezeket nem tudtam IQ-ból. A netről és Sitkei Levente Fekete sivatag című könyvéből leszek okos a továbbiakban. Szaúd-Arábia nagyon fiatal ország, kétféle értelemben is: Az 1930-as évek elején egyesítette a területen élő beduin törzseket Szaúd király, akiről az ország a nevét kapta. Az évtized végén találták meg az olajmezőket az ország észak-keleti vidékein. Mivel épp kezdődött a második világháború, Németország, Nagy-Britannia és az USA szerették volna rátenni a kezüket az olajra. Az USA-nak sikerült végül. Fiatal az ország abból a szempontból is, hogy az átlagéletkor 25 év körül van. A családokban rengeteg a kisgyerek, és itt tényleg nagyon szeretik őket: a kolléganőm 10 éves kisfiát mindenütt ajnározzák, senki nem megy el szó nélkül mellette. Az utcán, bevásárlóközpontban, orvosi rendelőben is látható, hogy minden felnőtt (apák-anyák-rokonok-idegenek) törődnek a gyerekekkel, akik - mivel kellő figyelmet kapnak - nem hisztiznek, nem kell trükkökkel magukra irányítaniuk a felnőttek érdeklődését.

Az olaj jólétet biztosít, de a szaúdi király felelős a népéért, és gondol a jövőjükre, amikor elfogy az olaj. Ötéves terveket készít(tet) a tanácsadóival. Az alapvető elképzelés az olaj utáni időszakra az, hogy a most felnövő generációk tanuljanak és dolgozzanak majd (jelenleg a szaktudást igénylő feladatokat javarészt európai, amerikai és ausztrál szakemberek végzik, a többit pedig a muzulmán távol-keleti (India, Pakisztán) bevándorlók. A terv része vagyunk mi is, ezért nyitották meg az iskolákat és az egyetemeket a nők előtt is, és ezért hívtak minket ide tanítani.

Az ország java része sivatag, keleten az olaj mellet hatalmas datolyamezők vannak, ez a második legfontosabb exportcikk. Nyugaton a Vörös-tenger határolja. Itt található az iszlám vallás legszentebb helye: Mekka (Makkah) és Medina is. Évente muszlimok milliói keresik fel a Kába-követ a "hádzs" idején (minden igazhitű muzulmánnak életében egyszer el kell ide látogatnia). Az országban a turizmusnak ez az egyetlen formája, egyébként csak üzleti vízummal lehet beutazni. A nem éppen kellemes éghajlati viszonyok és a turizmus e szűk keresztmetszete ellenére vannak látogatásra érdemes helyek, nemzeti parkok is. Remélem, eljuthatok majd ilyen helyekre, és személyesen is beszámolhatok róluk.

Az ország a legortodoxabb (de nem szélsőséges) iszlám állam. Az iszlám erkölcsiség, a "saria" irányítja a mindennapi életet (öltözködés, étkezés, még a mosakodás is), a jog valamennyi területét, beleértve a bíráskodást is. Ezt Allah nyilatkoztatta ki a Koránban, tehát ma is az élet minden területét a Koránban írtak szerint kell szervezni. Ezért nem található az országban nyilvános mozi, színház, koncertterem, galéria. Ezért különítik el a férfiakat és nőket, ahol csak tehetik, és ezért járnak a nők fekete burkában, abayában, hijabban (persze, alatta a legdivatosabb holmikat hordják ők is). És ezért van, hogy az arabok naponta ötször imádkoznak, és az ima előtt rituális mosdást kell végrehajtaniuk, így tényleg tiszták.

Az arab kultúra egyébként nagyon ősi, több tudományágat ők kezdtek művelni, bár nem ebben az országban, és nem is a beduin törzsek. Azért említsük meg az algebrát, a kémiát és az orvostudományt.

Apropó, matematika! Nézem itt az árcédulákat, meg a Panda-katalógust, és elgondolkodom: miért hívjuk mi arab számoknak azt, amit használunk? Mondjuk, az 1 és 9 ugyanolyan. De a többi nem is hasonlít. Pl. az 5 úgy néz ki, mint a 0, a 0 viszont egy kis pontocska. A hármas és a kettes olyan, mintha el lenne fordítva 90 fokkal, és megcsúszott volna a kezünk írás közben. A nyolcas egy felfordított V betű. Aki a helyes megfejtést (miért hívjuk arab számoknak) megírja kommentben, kap egy hijab-ot ajándékba (nem lesz muszáj hordania az utcán).

Jegyezzünk még meg a matekhoz annyit, hogy itt gyakorlatilag nincs váltópénz. Az árak egészre vannak kerekítve, rengeteg egyszerű termék  10 riálba kerül (kb. 650 Ft) (tegnap vettünk libanoni kenyeret, 6 db 1 rial). Az egyetlen olyan árucikk, ami nem éri el az egy egész riált: na, ki találja ki? Literje 47-51 hallalah (ez lenne a fillér)? Igen, a benzin:) Megnéztem a neten, ennél olcsóbb benzin csak Venezuelában, Líbiában és Szíriában van (utóbbi adatért már nem kezeskedem).

Elég lesz ennyi ismeretterjesztés egyelőre, mert megfájdul a fejetek:) Inkább elmesélem, hogy ma gyalogtúrára indultunk. Ez nem lenne nagy szó, turistaként mindenhol ezt csináltam. De itt inkább hőstettnek (még inkább vakmerőségnek) hívnám az ilyesmit. Először is: be kellett öltözni: abaya, pamutalsósapka és kendő. Másodszor: nem csak a szokásos meleg volt, de ma felhős volt az ég is, ami erősen megnövelte a páratartalmat és a diszkomfortérzetünket. Harmadszor, itt a helyiek se gyalogolnak tíz méternél többet, erre mi nekivágunk egy 20-25 perces túrának délután 4 órakor! Ezt a hibát többet nem követem el: nem elsősorban a meleg miatt (bár erősen folyt rajtam a víz, nem volt kibírhatatlan), hanem azok a rettenetesen koszos mellékutcák, járda nélkül, ahol haladtunk (nem a főútvonalon, hogy rövidítsünk)! És a sok koszos, sovány macska! Nem, nem szeretném még egyszer átélni ezt.

Útközben betértünk egy vendéglőbe: öt nő (egy hijabban, ketten kendőben, ketten kendő nélkül), valamint két férfi (akkor is annak számít, ha csak tíz éves az egyik). Amíg csak nézelődtünk, nem szóltak, de amikor elkezdtünk letelepedni, egy ott étkező fiatalember ijedt arccal valamit magyarázott a pincérnek, aki kitessékelt minket, és a sarkon befordulva a "family section" nevű részlegbe próbált beterelni minket. Ebből annyit láttunk, hogy tejüveggel elválasztott boxokból áll. Nekünk ennyi elég is volt, elköszöntünk a pincértől.

Kimelegedve elértük a szokásos Rashid Mallt (remélem, legközelebb máshová megyünk, nem akarom, hogy ez legyen számomra a szaúdi Royal Mile). Délután 5 körül már nyitva voltak az üzletek (helyesbítenem kell a tegnapi értesülésemet, hogy csak este 10-kor nyitnak pénteken). Betértünk az abayaboltba is, és vettünk hijabot (ez az ablakos fejfedő), mert rájöttünk, hogy szellősebb, mint a pamutsapka-fejkendő kombó.

Üldögéltünk kicsit a bevásárlóközpontban (volt, aki vacsorázott közülünk, én nem voltam éhes), megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk a tengerhez. Mellettünk egy ún. "Digital world" nevű vidámpark üzemelt: hullámvasút, kalózhajóhinta, célbadobás, ami kell a gyerekeknek. Azt is megfigyeltem, hogy a kisebb gyerekeket az asztalra ültetik fel, és onnan esznek. Amúgy itt még él az a szokás sok helyen, hogy a földön ülve, kézzel esznek. A hijabot viselő anyukák pedig néha, titokban, a hijabot diszkréten oldalt felemelve bekapnak egy-egy falatot.

Hazafelé én a taxit választottam, harmadmagammal, a többiek a sétát. Ők is épségben hazaértek, pedig sötét volt már, szóval, nincs mitől félni. Vacsorára kolbászkát sütöttem, azt ettem tahinás babbal. Finom volt. Észrevettem, hogy kevesebbet eszem. Napok óta nem láttam csokit, például, és nem hiányzik egyelőre. Néha pár szem datolyát befalok, ezzel ki van elégítve az édesség iránti igényem.

Este még volt egy látogatónk, Eszter (szintén a januári turnusból), aki azért látogatott meg minket, hogy elmondja: igyekszik telefont szerezni nekünk, lehet, hogy már vasárnap estére lesz itteni simkártyánk. Ez nagy előrelépés lenne az eddigi állapotunkhoz képest. Nagyon várom a holnapot, hátha tényleg megláthatom a Vörös-tengert:) Délután tervezzük a menést, naplemente, telihold, full HD. Majd beszámolok, tartsatok velem holnap is.