Kedves Olvasóim!

Engem (minket, mert voltunk egy páran nagyanyám védőszárnyai alatt) kispolgári értékek szerint neveltek. Többek között azt tanultam, hogy a másét (engedély nélkül) elvenni bűn. Ez, ahogy cseperedtem, nyilvánvalóan kezdett vonatkozni mások gondolataira is. Ahogyan a boltban szólok a pénztárosnak, ha véletlenül többet adott vissza, úgy még a vicces mondásoknál is hozzá szoktam tenni: "Tilda barátnőm szerint mindenért meg kell fizetnünk", "Lilla barátnőm szerint többe kerül a leves, mint a hús".

A blogomat is hasonló elvek alapján írom: ahol forrásból dolgozom, ott azt megnevezem, ahol saját gondolataim vannak, azokért felelősséget vállalok, ha mások érintettek a blogomban, engedélyt és hozzáférést biztosítok nekik, és beleegyezésük nélkül nem szerepelnek a történeteimben.

Sajnálatos módon egy ismerősöm összefüggő, hosszú részeket emelt ki a blogomból, és használta fel sajátjaként, anélkül, hogy erre előre vagy utólag engedélyt kért volna, vagy egyáltalán megemlítette volna.

Értem én, hogy a digitális korszakban elmosódni látszik a szerzőség jelentősége, ugyanúgy, mint a középkorban. Értem én, hogy a facebookon mindent megosztunk azonnal, és senki se kutatja a forrást. Értem én, hogy a jelenlét fontosabb annál, mivel vagyok jelen, és az honnan van.

Nem haragszom ezért, de itt és most szeretném leszögezni, hogy a blogban szereplő gondolatok és mondatok - kivéve az idézeteket - A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM. Tisztelettel kérek mindenkit, ezt tartsa szem előtt. Megoszthatod, de legalább írd oda, légy szíves, hogy tőlem van.

Akik régóta ismernek, tudják, hogy semmit nem tagadok meg a barátaimtól. Egy kedves szóért bármit odaadok. Ezen nem szeretnék változtatni a jövőben sem. De a minimális korrektség jól esne.

Most, hogy kihevertem a sokkot, új poszttal is jelentkezem hamarosan.