... máris megfagytok otthon. Pár napig ide kellett koncentrálnom nagyon, erre mit hallok, össze-vissza csúszkáltok otthon az ónos esőben. Toljak át pár fokot innen, a 32-ből? Éjjel már csak 26 fok körül van, néha lekapcsolom éjszakára a légkondit...:P

Na jó, igazából nem csúfolódom, hanem aggódom értetek, remélem, nem esett bajotok. Vigyázzatok nagyon!

Itt most nagyon sűrű a program. Az a baj, hogy nincs időm írni, de sok minden történik, és nagyon sok lesz a restancia.

A legfontosabb az, hogy egy hete kezdtünk el tanítani, és rögtön az írásbeli évközi vizsgákkal indítottunk, tehát az óráink megtartása mellett felügyelünk a vizsgákon, javítjuk a dolgozatokat, és ellenőrizzük a kollégák dolgozatjavítását. Itt már megoldották, hogy egy dolgozatot ketten javítsanak. Pedagógus barátaim emlékeznek, hogy az új érettségi rendszer bevezetésekor (2005) ez volt otthon is a terv, de azóta sem sikerült pénzt találni a finanszírozásra.

Az egyetem és a tanítás is - khm... - érdekesnek mondható. Engem inkább egy középiskolára emlékeztet. Van egy hatalmas épület, a vasajtón túl férfi be nem teheti a lábát (ez az első olyan intézmény, ahol takarítóNŐK dolgoznak, bárhol jártam eddig, beleértve a szállodánkat is, minden munkát férfiak végeznek, a női ruhaboltban is férfi eladók vannak). Akkora a csivitelés és a zsongás benne, hogy azt el se tudjátok képzelni. Itt mindenki "normális" ruhában van, beérkezünk, ledobjuk az abayát, és előtűnnek a színes ruhák. A helyi divat egy külön posztot érdemelne, most csak annyit említek, hogy túltengenek a műanyagok/műszálak, és ne gondoljátok, hogy amit hordanak, az az európai divatot követi. Ami feltűnő volt első pillanattól, mivel most először láttunk női ARCokat: az Angry Bird-szemöldök:D Valamiért a lányok között ez az általános divat: vonalzóval rajzolt, nagyon erős, vastag szemöldök. Nem viccelek, ellenőriztem, így néznek ki (mert ugye fényképezni továbbra sem szabad):

De a szemöldök fekete:)

Egyelőre a tanítás maga is nehézkesen megy. Ahhoz képest, hogy sok pénz van az országban, a szervezetlenség miatt sok minden nem működik. Például minden tanteremben van projektor, de a vezetékek a földön hevernek, a lányok taposnak rajtuk, a tüskék kitörnek, és így gyakorlatilag már csak egy-két teremben van használható kivetítő. Ugyanígy, a fénymásolást a nagy létszámok miatt nehéz megoldani , bár tény, hogy ha kicsit előre terveznénk, akkor pár nappal előbb megcsinálhatnánk, de egyelőre napról-napra élünk (mindenféle értelemben).

A tanáriban tízen vagyunk magyarok, és hét indiai-pakisztáni tanárnő. Szép, nagy asztalunk van (majd megpróbálok fotózni, ha nem lesznek bent a kollégák). Mindenki nagyon segítőkész, és a korábbi magyar kollégák is nagyon kedvesek velünk. bár közülük van, aki nekünk kicsit furcsa, tartózkodó. Azért alapvetően jól elleszünk, úgy érzem.

A diákok kedvesek, de azért vannak furcsaságok. Az egyik, ami ugyan megszokott, de nehéz lesz kezelni, hogy vannak, akik megállás nélkül beszélnek. Otthon is előfordul ilyen, de ott már megvannak a bejáratott módok, ahogy hallgatásra bírom őket. Itt még nem tudom a szokásokat, és persze, azok dumálnak, akik a legkevésbé értenek angolul, meg akiknek a legvastagabb az aranyóra a csuklójukon. Az is furcsa, hogy van 12-től 1-ig egy óra, amit jobb lenne nem megtartani, ugyanis ez itt imaidő. Ezért a lányok egy része elkezd kikéredzkedni a mosdóba (először nem értettem, miért jön rájuk járványszerűen a déli kézmosás, de aztán leesett, hogy az imához mosakodnak be), utána beöltöznek talpig feketébe, leterítik a tanterem végében a kis imaszőnyegeiket, és megkezdődik a hajlongás. Mindezt úgy, hogy közben én tartom az órát azoknak, akik nem imádkoznak. Az is fura, hogy nagyon nehéz rávenni őket arra, hogy írni kezdjenek. A 38 jelenlévő diákból legalább 8 olyan van, aki se tollat, se papírt nem hoz, és írni se hajlandó. Nem tudom, az előző tanár hogyan boldogult velük, de én ma már vittem papírt meg tollat, hogy ne legyen kifogás:) Ja, én fogalmazást tanítok nekik, szóval, az írás nélkül elég nehézkes lenne...

Szóval, ismerkedünk a körülményekkel, és próbálkozunk valamit megmenteni ebből a félévből. Nem tudom, kik lehettek az elődeink, de a tesztet ők állították össze, mi javítjuk, és mondhatom, hogy alapvető nyelvtani és módszertani hibákat találtunk máris a tesztben. Szóval, nem lesz könnyű dolgunk. Na jó, azért ne sajnáljatok:)

Közben szaúdi bankkártya-tulajdonosok is lettünk, de arról, hogy ezt hogyan adtuk elő, majd a következő posztban írnék inkább... Annyit előlegként, hogy hoztuk a formánkat:)

A naplóhűség kedvéért még elmondom, hogy tegnap reggel álmomból fura kopogás vert fel. Aztán hangos morajlások. Eltartott egy darabig, amíg rájöttem: vihar van, mennydörgést és esőcseppeket hallok! És amikor kinyitottam a szemem, bizonyosságot nyertem: nem volt áram. Kissé izgultam, hogy fogunk így elkészülni és beérni a munkahelyünkre. Szerencsére, hét előtt tíz perccel lett áram. Persze, meleg víz még nem volt. De legalább a reggelit meg tudták csinálni a szállodában. A taxink késett 20 percet, majd mellénk még felvett két utast, körbevitt a fél városon. mindenhol tengelyig érő víz, dugó, dudálás, végül 7.45 helyett 8.25-re sikerült beérnünk. Nem mondom, hogy nem voltunk idegesek. De itt úgy látszik, hozzászoktak, hogy ha esik, mindenki elkésik. Egy rossz szót sem szóltak. A taxisofőrünk elmondta út közben, hogy öt éve nem esett itt az eső. Ehhez képest az egy hónap alatt, mióta itt vagyunk, ez a második eső volt:) Fontos változásokat hoztunk az országba, úgy látom:)